Bizalom

A bizalomról annyit, hogy kölcsönadtam egy szemlátomást fizetésképtelen embernek, mert megígérte, hogy visszahozza, de magamat nem adom ki gyakorlatilag senkinek. Kivételt talán csak Krisi képez, aki egy igazi jóbarát, akivel megbeszéltük, hogy lelki ikrek vagyunk és bármikor szívesen megmentjük a másikat. Ez nálunk így működik, ő tud mindent rólam és én rábíznám az életemet, mert tudom, hogy neki jelent annyit, hogy nekem ne kelljen aggódnom miatta. Nem mondok ítéletet felette, ahogy ő sem ítélkezik fölöttem. Ezért igazi barát és ezért bízom meg benne. Szóval Kris, ha majd ezt olvasod, puszi a pocidra. :) De vissza a bizalomhoz. Szerintem, nem az a bizalom, ha valakinek kölcsönadsz, hanem ha örökbe. Ha megbízod a saját életeddel, ha rábíznád másét is. Ez a valódi kapcsolat, az igazi barátság, a bizalmon alapuló teljes megnyugvással történő önátadás. Ilyenre nem mindenkinek van lehetősége és én igazán hálás vagyok, hogy nekem van ilyen. :) Még akiben megbízom az az anyám, meg a másik legjobb barátom, Szibi. De az egy másik típusú barátság. Ott én vagyok a felnőtt, az élő lelkiismeret, ő pedig az, akinek én vagyok az első akit felhív, ha történik valami, legyen az jó, vagy rossz. De benne is bízom. Mert aki szereti az embert és nem megszokásból van vele, abban lehet igazán megbízni. Na ennyit a bizalomról. Mostanra... :)