Egyszer lent, aztán méglentebb, egyszer meg a csillagoknál is magasabban - három (részben sorsdöntő) nyári nap eseményei, avagy hánykolódás az élet vizein LifeWreck-módra

Olyan régen írtam, hogy szinte már azt sem tudom, hol kezdjem. Az elején lenne érdemes. Azt hiszem.
Szerda: a baljós ómenek, így visszatekintve, már reggel mutatkoztak. Borzasztó álmaim voltak, alig aludtam, így nagyon kialvatlanul keltem. Összevesztem anyámmal, majd, ami igazán baljós előjel, törött cigiket (hármat) találtam a táskámban.

Katasztrófák:

• Elkéstem Dorkától (20 percet),
•  ellopták a gyönyörű pénztárcámat,
• olyan fejfájásom lett estére, hogy a lábamon alig álltam és egy kortyot sem tudtam inni a vodkából, egy fél órával azután, hogy kiültünk hazamentem. Másnapra csk rosszabbodott a fájdalom,.
• rámzuhant az elmúlt fél hónap minden baja, és az összeroppanás szélére kerültem.

És amiért hálát adok a Jóistennek:

• A csodálatos barátaimért, akik még ezt az amúgy pokoli napot is csodálatossá tették nekem, csupán azzal, hogy velem voltak, és nem hagytak magamba fordulni, egyedül a gondolataimmal,
• mindazon dolgokért amik velem történtek, a problémákat beleértve, de erről később,
• azért, hogy  mindig van egy holnap az ilyen napok után is, amikor a Nap valahogy fényesebb, mint máskor, mert tudod, hogy végigcsináltad a tegnapot, elmúlt a vihar, ilyenkor megmutatkozik a "hétköznapi bátorság", vagyis akármilyen lúzer voltam tegnap, akárhány pofont adott az élet, van erőm mindezt előröl kezdeni.

De elég is volt a szerdából, mert még felidézni is rossz, legalábbis bizonyos részeket. Azokat a három legjobb barátomnak köszönhetem.

Szóval tegnap (közismertebb nevén csütörtök):

KORÁN (7-kor) ébredés.Miért, kérdi a gyanútlan olvasó. Csak a Hamletből tudok idézni. "A hivatal packázik...". Milyen hivatal? Hát a bank, hát az a +!%/=()&@*!! (kedvesaranyotüdnérbogyó) bank. Másfél órát ültem ott, ja, mert (nyílván kisugárzásom hatására :P) elment a telefon.
Ezen okból kifolyólag 10 percet késtem az egyetemi beiratkozásról (mellesleg kint van a civilizáció bölcsőjében, valahol a Bécsi út boldogtalanabbik (amelyiktől messzebb lakom XD) felén egy, azaz egy busz visz ki. Nem baj, a pszchológia biztos megéri. Szóval most már van indexem, meg tettem fogadalmat, viccen kívűl titoktartásit, beiratkoztam, beadtam a fotóimat, aláírtam mindent, tehát egész jól állok.
Hazaestem, majd mentem is tovább fodrászhoz. Megint. De most olyan lett a hajam, hogy csak na. Még olyanabb. Majd találkoztam Krisivel. Neki is tetszett a hajam.
Elmentünk at Allee-ba, bemutatott pár barátjának, akik ott dolgoznak. Tök aranyosak.
Majd kiültünk a Feneketlen-tóhoz, beszélgettünk, meg zenéthallgattunk, meg Istenen elmélkedtünk. Hazafelé merült föl egy másik dolog.
"A probléma az, ami azzá tesz a dolgokat, amik." Ezért a problémák megoldása visz minket előrébb. Ezért kell értük hálátadni.

És akkor ma (vagyis péntek)

Reggel angolt tartottam. Utána Krisivel háromig a következőket csináltuk:

• gatyavarrás /felhajtás/ (közben ő zuhanyzott),
• egyházi és egyéb vallásos énekek hallgatása
• főztem (Krisi irányítása alatt, mert amúgy nem tudok)
• Krisi kifestette a körmömet HÁROM színűre
• Majd megigazította a haját (5,2 mp alatt)

Aztán elmentünk a Westendbe, nekem fürdőruhafelsőért. Na, két gyerek odajön, kér tüzet Krisitől, majd a tapogatós térképen kerestük a boltot, belepiszkált, ugyanaz a kis takonypóc (mármint jóvágású fiatalember), elmenet a buszról is láttuk őket. De lett egy olyan jóféle fürdőruhafelsőm, hogy még. Meg lecsiszolák a körmünket. Aztán hazasuttyantunk (közben cserediákosat játszottunk, vagyis Krisi németül, én angolul beszétem).
Krisi, a zenét figyeld! :)

Na üdv!

Ja, és ma nincs vicc :D