Your heart is a thearte, your life is a bad play - you can never know, whether it is a tragedy, a comedy, or just a bunch of bullshit...

http://www.youtube.com/watch?v=ZcFHOZ8woW0
(így érzem a lelki fejlődésem irányát.../modified killer/)

Nos, itt volnék újra. Nem azért nem írtam, mert nem volt mit/ötlet/kedv. Egyszerűen nem tudtam mit leírni a sok mindenből, am történt. Az elmúlt másfél hónapot csak címszavakban vázolnám:
Augusztus vége:
-Alter:

http://www.youtube.com/watch?v=VLGbfEf7o7c
(tudom, hogy lejárt, viszont sok dologért hibás, ami ezen az estén történt)

1. sminkelés sötétben
2. meglepő események sorozata
3. no worries, no tomorrow, it's just THE Life and you...
4. things lost, others found

-Gólyatábor:

http://www.youtube.com/watch?v=iUBwjyhRweQ
(mert ez a rhythm of the GT :P)

1. furcsa emberek
2. vonaton:mellszőrgöndörítő és tsai
3. még furcsább feladatok
4. KULTÚRÁLT iszogatás :P
5. Someone Special (mostantól csak így utalok rá)
6. csapat, másik csapat, mindenki, éééés: DON'T STOP ME NOOOOW! :D

Szeptember:

-Alter 2.:

http://www.youtube.com/watch?v=RSfBTHl8Dck
(rhythm of this night)
http://www.youtube.com/watch?v=fnTnRi77kIY

1. if you never really descend to the depths, you can hardly ever pray
2. a Margit híd kopasz, drogos szelleme
3. megismerni Briant (aki már nem Brian, de akkor is)
4. going down, rising up again :D

Utána Krisivel meglátogattuk aput, akit már legalább négy éve nem láttam. Érdekes volt, olyan, mintha négy év kiesett volna. Még a távbuszon rájöttem, hogy per pillanat úgy kizárólag Someone Special érdekel, mindegy, kivel mi történt/nem történt elötte. Álláspontom nem változott :P (ez majd később jön :P)

Az azt követő héten megtudtam, miért réme minden egyetemistának és főiskolásnak a Neptun. És tessék, most szar az órarendem.

Végül lassan benidult az egyetem. Csiszolások az órarendemen, találkozások a barátaimmal, Someone Speciallel, gyilkolódások anyuval.

A hónap végére már lett egy új pajtim :D, elv-és sorstársam. Nem tudom, mennyire etikus ide nevet írni, ezért most nem teszem :D (mmint még nem időpróbálta barátság, szóval nem írok nevet :P), ezért Pszichobarátnőnek fogom hívni, mert nem jut jobb eszembe.

Október:


Válsággal kezdődött, méghozzá nem is kicsivel. Majdnem elvesztettem Someone Specialt, mert hibáztunk, mind a ketten, és én erre menekülni kezdtem, nem pedig megbeszélni vele mindent. Krisi megmentett, nem is kicsit, és rá kellett jönnöm, hogy az anyám szeretete is véges... De vissza a katasztrófa-közeli helyzethez. Someone Special viszont úgy tűnik komolyabban gondolta a dolgot, és nem hagyta, hogy még nagyobb hülyeséget csináljak.

Közben egyre jobban összebarátkoztam Pszichobarátnővel, még Krisiéknek is bemutattam.

Végül eljötte egy kritikus pont: van énnekem egy barátosném, akinek szintén nem publikánám a nevét ezért mostantól legyen csak, Kislány, aki egy valódi szabad szellem (a szabadság minden értelmében) és egy valódi nő, aki kimondja a "rosszabbik énem" rejtett gondolatait, vágyait és szembesít velük, és azzal, hogy ezt nem szabad elnyomni. Hs ezáltal az egyetemi nyitóbulin majdnem előbújt belőlem az Alteros rosszkislány, és ezt majdnem tudattam Someone Speciallel (vagyis kis híján szakítottam vele megint), mert azt láttam, hogy ő túl ártatlan hozzám, és ennyi idősen nem egy biztos? kapcsolat kell, hanem sok gyors kaland. Aztán mégsem. Miért? Mert minden különbözőségünk ellenére nem tudnám megtenni, mert ______tem (az a bizonyos sz-betűs só jön ide, amit nem veszünk se szánkra, se klaviatúránra...)
Nos igazam lett. A hétvége annyira jó volt vele... És tényleg nem csak azért, mert van valaki, hanem mert ez most tényleg jó. :D

Azt, hogy ezt a laza két hónapot túléltem köszönhetem:

1. Krisinek
2. Szibinek
3. Someone Specialnek
4. Pszichobarátnőnek
5. és valamilyen szinten anyunak.

Most viszont pápá, még jelentkezem, ígérem :P

csók: LifeWreck